Nagyon fontos szabály azonban, hogy a közép- és kelet-európai faji uszítás tüneteit – különös tekintettel Magyarországra – szektor- és stadionbezárással kell büntetni. A német, olasz, holland, angol stadionokat viszont ezerszer nagyobb bűnökért sem zárják be, nem tiltják ki a szurkolókat. Sikeres vállalása továbbá a nyugati szövetségeknek, hogy labdarúgóik térdre hullanak kezdőrúgás előtt, nyilván azért, hogy amerikai színes bőrű bűnözők emlékét ápolják. Vallási ügyekben is szépen haladunk, már nemcsak kereszteket vetnek, de komplett muszlim imajeleneteket is látunk – kár, hogy lámák és halottlátók még nem járnak meccsre, de ami késik, nem múlik.
Nem pusztán röhej, de valóságos szégyen, hogy a nemzeti és nemzetközi szövetségek mindazt elszabadítják a stadionokban, amitől állítólag óvják a nézőket, de a legfrissebb botrány, a katari világbajnokság megrendezése minden eddigi lépést alulmúl. Esküszöm, nem kelek és fekszem egyéni és kollektív jogvédelemmel, nyilvánvaló, hogy ezekkel folyamatosan visszaélnek a világban, de tényleg, gondolkodjunk el egy pillanatra, szeretett sportágunkat néhány hétre milyen mélyre taszítják lelketlen pénzemberek.
Jártam sok muszlim államban, remek arab barátaim vannak, de Katarban világbajnokságot rendezni közröhej. Az volt már a felülről megsegített Dél-Koreában és Japánban, a vuvuzelázó Dél-Afrikában, sőt, a soccer hazájában, az Egyesült Államokban is, de Katart választani minden eddiginél meredekebb vállalkozás.
Tudjuk azt, hogy abban az országban nincs törvény előtti egyenlőség? Hogy a nők jelenléte, tanúvallomása – például a bíróságokon – nem ér annyit, mint a férfiaké? Hogy abban az országban nem érvényesek a demokratikus normák, szemben a saríával, az iszlám joggal, amely a kirakat ellenére lényegében egyeduralkodó? A katari emír egyszerre államfő és kormányzó, a kormány tagjai jórészt a családtagjai, politikai pártok nincsenek, az első parlamenti választást tavaly rendezték az ország történelmében. Katarban továbbá az emírnek olyan erős jogosítványai vannak, hogy a világon mindenről, beleértve a kormányváltást is ő dönt, nem a választók. Katar lakosságának kilencven százaléka migráns, szorgos munkavállalóként ők dolgoznak, tartják el uraikat. A katari média még a Freedom House szerint is a nem szabad kategóriába tartozik, állami cenzúra működik, a nekik nem tetsző híreket gyártókat börtönbe zárják.
Ebben a példamutató államban ráadásul – a labdarúgás történetében első ízben – télen rendezik meg a világbajnokságot. Nyilván Mikulás ezúttal datolyával, nem fenyőágacskával köszönti majd a torna gólkirályát. Az pedig, hogy a játékosok, edzők nemzeti és nemzetközi kötelezettségei közé valóságos betuszkolták a katari vb-t, nemcsak botrányos, de a labdarúgó közösség nyílt semmibevétele is.
Katarban nemigen állt semmi készen a világ legjobb labdarúgóinak fogadására, de a 2010-es döntés óta ripsz-ropsz építettek néhány stadiont. Az eredmény – hiteles közlések alapján – nagyjából 6500 halott, ennyi indiai, nepáli, bangladesi munkás hunyt el az építkezéseken a minősíthetetlen munkakörülmények miatt.
Nem tudom, az egyiptomi piramisok építése hány emberéletet követelt, de hogy Katarban modern rabszolgaság folyik, ráadásul a legdurvább fajta, nem kétséges. Azzal, hogy muszlim országba vitték a vb-t, sört sem ihatnak korlátlanul a szurkolók, csak meccs előtt három órával, meccs után egy órán át. Képzeljük el, mit szólnak ehhez a német vagy az angol szurkolók…
A nyílt színi ivászat abban az országban az isteni elrendelés megsértése, törvényeinek semmibevétele. Bárhogyan is mentegetőznek előre a rendezők és a FIFA, csak korlátozott alkoholfogyasztás lehetséges, szeszes italokat az országba nem vihetnek be, ami labdarúgó-világbajnokságon még soha nem fordult elő. Elgondolkodtató, hogy az első hírek szerint egy korsó sörért nagyjából húsz dollárt kell majd kicsengetni – mit mondjak, a végösszeg feléből Svédországban is prímán berúghatunk. Katarban egyébként a házasságon kívüli szex is bűncselekmény, hét évet is kaphat a vétkes. Sanszos, hogy gól után ugrálni sem lehet a lelátón, hiszen Nasszer al-Kater, a katariak főszervezője nagy súllyal leszögezte: a nyilvános érzelemnyilvánítások elítélendők, nem részei a helyi kultúrának, és ezt az elvet minden szurkolónak be kell majd tartania.
Hogy kinek az ötlete volt Katarba vinni a 2022-es világbajnokságot? Nyilvánvalóan azoké, akik személy szerint is hasznot húznak a döntésből. A nemzetközi sportszervezetek korrupciótörténetének ismeretében nem lehetnek illúzióink. Mindenesetre tény, hogy a Föld nevű bolygó legnépszerűbb sportjának világversenyét egy olyan államban rendezik, ahol sem a versenyzők, sem a közönség nem érezheti jól magát. Közös szégyenünk ugyanakkor mégsem Katarra vet rossz fényt, hanem azokra, akik profitéhségükben már azzal sem törődnek, hogy a futball presztízse megmaradjon.
Ilyen alapon azonban komolyan el kell gondolkodnunk arról, hogy az erkölcsi ösztönzés, a példamutatás és a fair play manapság jelent-e bármit, vagy illúziók helyett fogadjuk el, hogy a versenysport már tényleg csak a dollárkötegekről szól.
Mindenesetre megnyugtató, hogy az oroszok a következő százötven évben nem indulhatnak nemzetközi sportrendezvényeken. Ezt a felelős, humánus döntést ugyanazzal a szelíd mosollyal jutalmazzák a labdarúgás barátai, mint az izgalmas decemberi világbajnokság előjátékát. Már csak annyi kellene, hogy legközelebb Grönlandon legyen a vb, nyilván van az a pénz, amiért gleccsereken kell majd rohamoznia Messinek és barátainak.
Borítókép: A labdarúgó-világbajnokság trófeája (Fotó: MTI/EPA)